Varrásos értelemben szerelmes lettem! Készítgetem a csatos meitait, amire úgy vágyom már régóta. Na persze nem csak egy military natur verzióban gondolkodom, bár a kevdenc színeim szerint akár olyan is lehetne. Szóval dekorálom is...na nem nagyon, csak szolidan. Az én kis fiatal Singerem nem bírja a gyűrődést, a kihívást jelentő farmervarró cérnát, a vastagabbnál vastagabb anyagokat! Nyűgös. Tombol. Ellenáll. Így aztán kénytelen voltam a halom maradékanyag, és félkész termék alól kibányászni a Naumannt, ami egész asztallal érkezett hozzánk az én drága nagybátyám jóvoltából. Nem mellesleg anyukám és a testvérem is sokat segítettek, hogy ide kerülhessen.
Még friss a kapcsolatunk, de sokat ígérőnek látszik. Szeretem a hangját, ahogy duruzsol, és azt a könnyedséget, ahogy dolgozik! Igaza van azoknak, akik azt mondják, varrógépből a régi darabok igazán jók, és megbízhatóak. Ha ilyen szépen alakul a kapcsolatunk, akkor gyakran fogok varrásról szóló bejegyzésekkel jelentkezni.
Az élet szép!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése