...vagy inkább halamorfok. A mai konyhai élményeimet csakis negatív jelzők illethetik. Leszámítva, hogy nem gyújotttam fel a lakást.
Néhány naponta igyekszem új és új dolgokat kipróbálni kicsiny - szó szerint kicsiny - konyhámban, ami paleo. Mezei Elmira első szakácskönyve és a Paleo hétköznapokra kerültek most a középpontba. Eddig nem számoltam be az erdményekről, de ezután igyekszem heti rendszerességgel jelenteni a botladozásaimról.
A recept szerint bármilyen fehér halfilé lehet az alapja a halrudacskáknak, amit összerobotgépezünk ezzel azzal, majd kisütjük kis téglalapokban, pl. kókuszzsírban.
Ez frenetikusan egyszerűen hangzik. Az is. Megcsináltam, és nem is lett rossz, DE! Vagy a zsír minőségével volt gond, vagy a haléval, vagy a konyha kicsinységével, mindenesetre kemény próbává vált a sütés. Nagyon hamar olyan odőr terjengett a konyhából minden irányba, mintha egy jéghoki csapat edzést követően egy hete a sarokban fekvő zokniját sütöttem volna ki ecetes tormásan!! Közel álltam hozzá, hogy sírjak, és nem az érzelmeim miatt. A férjem villám gyorsan meggondolta magát, mikor elindult a konyha felé, és egy teljesen másik irányt vett az útja.
Úgy gondoltam jobbat teszek mindenkivel, ha egyyzerre kisütöm az egész adagot, és legyünk túl rajta egyszer smindenkorra! De nem bírtam. Feladtam. Már minden lehetséges nyílászárót kinyitottam a hideg külvilágra, amennyit csak lehetett.
Egyelőre úgy néz ki, hogy ez a borzalmas szag erősen a hal ellen hangolt. A többiek megkóstolni is vonakodtak, én pedig próbáltam elvonatkoztatni a szagtól....meglátjuk mi lesz a sorsa.
Mindenképpen megpróbálom majd sütőben valahogy fasírtosítani az alapötletet, az talán kevésbbé lesz problémás.
(A receptet nem merem közölni, mert nem az én alkotásaim, de a forrást fentebb említettem!)
Néhány naponta igyekszem új és új dolgokat kipróbálni kicsiny - szó szerint kicsiny - konyhámban, ami paleo. Mezei Elmira első szakácskönyve és a Paleo hétköznapokra kerültek most a középpontba. Eddig nem számoltam be az erdményekről, de ezután igyekszem heti rendszerességgel jelenteni a botladozásaimról.
A recept szerint bármilyen fehér halfilé lehet az alapja a halrudacskáknak, amit összerobotgépezünk ezzel azzal, majd kisütjük kis téglalapokban, pl. kókuszzsírban.
Ez frenetikusan egyszerűen hangzik. Az is. Megcsináltam, és nem is lett rossz, DE! Vagy a zsír minőségével volt gond, vagy a haléval, vagy a konyha kicsinységével, mindenesetre kemény próbává vált a sütés. Nagyon hamar olyan odőr terjengett a konyhából minden irányba, mintha egy jéghoki csapat edzést követően egy hete a sarokban fekvő zokniját sütöttem volna ki ecetes tormásan!! Közel álltam hozzá, hogy sírjak, és nem az érzelmeim miatt. A férjem villám gyorsan meggondolta magát, mikor elindult a konyha felé, és egy teljesen másik irányt vett az útja.
Úgy gondoltam jobbat teszek mindenkivel, ha egyyzerre kisütöm az egész adagot, és legyünk túl rajta egyszer smindenkorra! De nem bírtam. Feladtam. Már minden lehetséges nyílászárót kinyitottam a hideg külvilágra, amennyit csak lehetett.
Egyelőre úgy néz ki, hogy ez a borzalmas szag erősen a hal ellen hangolt. A többiek megkóstolni is vonakodtak, én pedig próbáltam elvonatkoztatni a szagtól....meglátjuk mi lesz a sorsa.
 |
| Halmázga petrezselyemmel |
 |
| "Haltócsnik" |
Mindenképpen megpróbálom majd sütőben valahogy fasírtosítani az alapötletet, az talán kevésbbé lesz problémás.
(A receptet nem merem közölni, mert nem az én alkotásaim, de a forrást fentebb említettem!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése