Továbbra is nyüstölöm a varrógépem. Mondjuk addig pihen, amíg elmegyek anyagot venni, beavatom őket, és kivasalom. Most erős indíttatást érzek egy szép nagy szekrény beszerzésére, amiben végre ellakhatnak majd a szépen glédába állított anyagaim.
Már olyan mélyre merültem a foltvarrás gyönyöreiben, hogy se akármilyen cérnával, se akármilyen anyagból nem vagyok hajlandó varrni! De nem is mindegy ám! Folyamatban egy újabb póló-projectem. A pólók alapanyaga nem kimondottan iddeális alap a foltvarráshoz, és akkor még elég szépen fogalmaztam. Nem titkolózom: egy ágytakaró vár itt sorsára. Már közel jár a végkifejlethez. Az a borzasztó, hogy 2 lépés van már csak hátra, amiket leírni néhány szó lenne, de megcsinálni még azért biztos minimum 2 óra lesz. Kezdem egyre jobban megérteni, hogy miért olyan 'drágák' a foltvarrott munkák. A kicsiknél a kézi varrás aprólékossága, a nagyoknál pedig a részletek precíz illesztése, illetve a kézzel varrott kiegészítésekben rejlik a titok. No meg nem utolsó sorban abban, hogy mindezt 100% pamutból, legtöbbször 100% pamut cérnával követik el az alkotók. Nem beszélve arról, hogy ha valaki ezt szívből csinálja, akkor kiéli benne a fantáziáját, és nem nagyon ismétli önmagát. Pont erről szól az egész! Egyedit alkotni, ahogy a szíved diktálja. Michaelangelo jól mondta: a mű benne van a kőtömbben, csak le kell faragni róla a fölösleget! A textilben is benne van a jövője, csak meg kell látni, kivágni, és összeilleszteni, hogy egy nagy egység legyen belőle.
Az imént említett takaróval nem a szépség oltárán kívánok áldozni, bár igyekeztem dekoratívan dolgozni, annál inkább az újrahasznosítás volt a célom, de erről majd a megfelelő posztban bővebben nyilatkozom.
Most pedig bemutatom a napkalapos Zsuzsit :
Ő lenne az én első nagyobb kézi applikációm. A legnagyobb problémát az anyagok megfelelő kombinálásában látom. Egy ilyen kicsi lánykánál ( lehet úgy 15 cm magas) nem mindegy hogy mit milyen színnel, mekkora és milyen mintával, milyen háttére pakolunk. Nagyon nagy terveim vannak Zsuzsival! Még nem is tudtam a nevét, mikor már ráterveztem egy fali tárolóra. Azóta megtudtam, hogy Zsuzsi figurája olyan a foltvarrásban, mint - jaj, nehogy rossz hasonlattal éljek! - Micimackó a rajzfilmiparban. Megjelent egy felületen, mára pedig olyan erős gyökereket eresztett a foltvarrásban, hogy talán nincs is foltvarró, aki legalább egyszer meg ne varrta volna.
A kép nem egészen színhelyes, mert a lemenő nap fénytelenségében készült. Kénytelen leszek majd készíteni egy szebbet, mert így nem látszik a szép olívazöld háttér, ami még múlt héten egy fehér anyagdarabként hányódott anyukámnál egy zsákban. Én viszont behajtottam rajta minden festhető színárnyalatot, amiről feltételezni lehet, hogy 100% pamut, és felvásároltam a szívárvány majd minden színének majd minden árnylatát ruhafesték formájában.
Terveim szerint a napokban jelentkezem majd a pólókból varrt takaróval, és néhány aprósággal, amik mind itt heverésznek körülöttem félkészen. Szinte hallom, ahogy hívnak: 'Varrj meg! Engem! Előbb engem!' .... (Mielőtt azt hinné bárki is, nem állok semmilyen kezelés alatt, és valójában nem hallok hangokat, ezt mind képletesen értettem :D)
Most pedig szépen leülök, és fontossági sorrendbe helyezem őket.
Már olyan mélyre merültem a foltvarrás gyönyöreiben, hogy se akármilyen cérnával, se akármilyen anyagból nem vagyok hajlandó varrni! De nem is mindegy ám! Folyamatban egy újabb póló-projectem. A pólók alapanyaga nem kimondottan iddeális alap a foltvarráshoz, és akkor még elég szépen fogalmaztam. Nem titkolózom: egy ágytakaró vár itt sorsára. Már közel jár a végkifejlethez. Az a borzasztó, hogy 2 lépés van már csak hátra, amiket leírni néhány szó lenne, de megcsinálni még azért biztos minimum 2 óra lesz. Kezdem egyre jobban megérteni, hogy miért olyan 'drágák' a foltvarrott munkák. A kicsiknél a kézi varrás aprólékossága, a nagyoknál pedig a részletek precíz illesztése, illetve a kézzel varrott kiegészítésekben rejlik a titok. No meg nem utolsó sorban abban, hogy mindezt 100% pamutból, legtöbbször 100% pamut cérnával követik el az alkotók. Nem beszélve arról, hogy ha valaki ezt szívből csinálja, akkor kiéli benne a fantáziáját, és nem nagyon ismétli önmagát. Pont erről szól az egész! Egyedit alkotni, ahogy a szíved diktálja. Michaelangelo jól mondta: a mű benne van a kőtömbben, csak le kell faragni róla a fölösleget! A textilben is benne van a jövője, csak meg kell látni, kivágni, és összeilleszteni, hogy egy nagy egység legyen belőle.
Az imént említett takaróval nem a szépség oltárán kívánok áldozni, bár igyekeztem dekoratívan dolgozni, annál inkább az újrahasznosítás volt a célom, de erről majd a megfelelő posztban bővebben nyilatkozom.
Most pedig bemutatom a napkalapos Zsuzsit :
 |
| Napkalapos Zsuzsi / Sun Bonnet Sue |
A kép nem egészen színhelyes, mert a lemenő nap fénytelenségében készült. Kénytelen leszek majd készíteni egy szebbet, mert így nem látszik a szép olívazöld háttér, ami még múlt héten egy fehér anyagdarabként hányódott anyukámnál egy zsákban. Én viszont behajtottam rajta minden festhető színárnyalatot, amiről feltételezni lehet, hogy 100% pamut, és felvásároltam a szívárvány majd minden színének majd minden árnylatát ruhafesték formájában.
Terveim szerint a napokban jelentkezem majd a pólókból varrt takaróval, és néhány aprósággal, amik mind itt heverésznek körülöttem félkészen. Szinte hallom, ahogy hívnak: 'Varrj meg! Engem! Előbb engem!' .... (Mielőtt azt hinné bárki is, nem állok semmilyen kezelés alatt, és valójában nem hallok hangokat, ezt mind képletesen értettem :D)
Most pedig szépen leülök, és fontossági sorrendbe helyezem őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése